Gyűlöletbeszéd és szabályozása a médiában – kerekasztal-beszélgetést médiaszakemberekkel

Közzétéve: 2012. november 14.

null
Gyűlöletbeszéd és szabályozása a médiában címmel hívott szakmai találkozóra vezető médiaszakembereket a Médiatanács Médiatudományi Intézete 2012. november 13-án a Magyar Rádió Márványtermében.

A beszélgetést – a Médiatudományi Intézet képviseletében – Koltay András vezette, aki a szakmai egyeztetés elején kiemelte, hogy ez a találkozó az első állomása annak a beszélgetéssorozatnak, amely a médiához kapcsolódó legfontosabb kérdések egyeztetése köré szerveződik.

A kerekasztal-beszélgetés gondolatindítójaként Koltay András a 30/1992 (V.26.) AB határozatból idézett, az első olyan dokumentumból, amellyel Magyarországon megpróbálták teoretikusan szabályozni a gyűlöletbeszédet.

A megjelent médiaszakemberek egyetértettek abban, hogy nem célravezető a média tartalmi korlátozása a gyűlöletbeszéd visszaszorítása érdekében.

Tóth Szabolcs Töhötöm, a Magyar Nemzet szerkesztőjének álláspontja szerint nincs szükség gyűlöletbeszéd-törvényre, mert a nyilvánosság szempontjából többet ártana, mint használna. Véleménye szerint ha túlszabályozunk valamit, akkor egy idő után már nem marad olyan téma, amiről beszélni lehetne. Demokratikus körülmények között egy ilyen szabályozás nem működőképes.

Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fórumának elnöke szerint nem a 30/1992 AB határozattal, hanem a valósággal van a gond, ugyanis a társadalom – sok más történéshez hasonlóan – nem úgy reagált, mint amire számítottak a törvényalkotók. Álláspontjában kiemelte a technológiai változás jelentőségét, amely miatt már nem kellenek „main stream” médiumok ahhoz, hogy bizonyos információk eljussanak a nyilvánossághoz.

Szikszai Péter, a Hír TV hírigazgatója szerint fontos kérdés, hogy a gyűlöletbeszéd aktusa hol valósul meg: inkább publicisztikában lelhető fel, a tényműsorokban ilyen jellegű tapasztalattal nem találkozunk.

Álláspontjában kifejtette, egyéni érzékenység kérdése, hogy tényanyagok bemutatásakor megvalósítunk-e gyűlöletbeszédet. A műsorszámok kapcsán bárki élhet panasszal, és mivel ilyen esetben a médiahatóság köteles vizsgálatot indítani, a hatósági cselekménnyel párhuzamosan „bélyeget” is kap az adott médium. Véleménye szerint ez történt a Pesty Fekete Doboz esetében is.

Gulyás István, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap hírigazgatója hangsúlyozta, hogy egy dokumentumfilmben dokumentumok jelennek meg. Ha ezzel kapcsolatban bárki vélt vagy valós sérelmet fedez fel, elmondhatja véleményét, vizsgálatot kezdeményezhet. Előfordulhat, hogy egy vitaműsorban az egyik fél véleménye kiüti a biztosítékot, de ebben az esetben a másik fél reagálhat, megvédheti magát. Véleménye szerint a gyűlöletbeszédet nem lehet elvonatkoztatni a társadalmi és politikai környezettől. Kiemelte továbbá, hogy a közszolgálati médiumok komolyan veszik a törvényeket és a társadalmi elvárásokat, hiszen rájuk messzemenően több figyelem hárul. Hangsúlyozta azt is, hogy számos szabály határozza meg a közmédia működését, amely szerinte így a politikai korrektség maximumát tudja nyújtani.

György Bence, a TV2 hírigazgatója álláspontja szerint a sajtó munkatársainak kell felismerniük a gyűlöletbeszédnek tekinthető megnyilvánulásokat és megfelelően kezelniük azokat, például ki kell kihagyni a műsorból, ha közlésük kárt okozna. Sokkoló élményként említette az olaszliszkai esetet, amelyről azt mondta, „elképesztő gyűlöletkeltésbe torkollt” a sajtóban. Véleménye szerint meg kell vizsgálnunk a sajtó felelősségét a gyűlöletbeszéd kérdésében, és ebben még sok dolgunk van. Hozzátette azt is, hogy a televíziók képesek megállítani a gyűlöletkeltés terjedését saját képernyőiken.

Kotroczó Róbert, az RTL Klub hírigazgatója arról beszélt, hogy a gyakorlatban – etikai kódexük mentén – hogyan működtetik szűrőrendszerüket a gyűlöletbeszéd terjedésének megelőzésére. Véleménye szerint vannak olyan műsorelemek, amelyeket nem fontos beszerkeszteni, hiszen el kell kerülnünk, hogy platformjai legyünk gyűlöletbeszédet megvalósító kommenteknek. Kiemelte, hogy örül ennek a beszélgetésnek, mert ezáltal a szakmai egyeztetés megelőzheti a szabályozást. Emellett megláthatjuk, hogy sok olyan dolog van, amiről továbbgondolkodhatunk.

Kovács Tibor, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke szerint nem a médián múlik a gyűlöletbeszéd szabályozása, hiszen a közbeszédet nemcsak a médiumok valósítják meg, hanem a közszereplők is, akik indulati elemekkel fűszerezett beszédekkel próbálnak hatni az emberek érzelmeire. Még ha látensen is, de létezik ez a típusú kommunikáció.

Jó Balázs, a Nemzeti Média- és Hírközési Hatóság Műsofigyelő- és elemző főosztályának helyettes vezetője bemutatta, hogy a joganyag milyen módon épül be a hatósági gyakorlatba. Évente több ezer műsorórát vizsgálnak át, amelyek között kevés törvénysértő esetet találnak. Ezekben az ügyekben azt elemzik, hogy fennáll-e törvénysértés vagy bármilyen sérelem.

Koltay András, a Médiatanács tagja a szakmai találkozó céljáról elmondta: a hatóság akkor tudja megfelelően alkalmazni a jogszabályokat, ha a szakma szempontjait is ismeri. Kiemelte azt is, hogy ha a gyűlöletbeszéd nem lenne jelen egy társadalomban, az a szólásszabadság nagyfokú korlátozására utalna.